Személyi edzői pályafutásom már fiatal koromban elkezdődött tenisz oktatóként, amikor gyerekeket tanítottam. Nem csak a sport elsajátítására, hanem a mozgás szeretetére is megtanítottam őket. Több tenisz versenyről díjjal jöttek vissza, a díj mindig kalács és kakaó volt. Sajnos a katonaság közbe szólt, így át kellet adjam kis tanítványaimat egy edzőnek, de figyelemmel kísértem fejlődésüket a katonaság alatt is. Vannak közülük sokan, akik a mai napig teniszeznek és a mai napig tartjuk a kapcsolatot egymással. A katonaság másfél éve alatt, a kiképzés pár hónapja szerencsére megtartotta edzettségemet, majd jött a 15 hónap semmit tevés. Fel kellett ismerjem, hogy a minden reggel elvégzendő reggeli torna nagyon kevés ahhoz, hogy a testem megkapja a megfelelő terhelést. Elkezdtem saját testsúlyos edzéseket írni magamnak, amit hétről hétre egyre több katonatársammal csináltunk végig. Biztos vagyok benne, hogy abban az időben a mi szakaszunk volt a leg edzettebb. Katonaság után a Vizivárosi SE személyi edzője, Id. Szalai Péter segítségét kértem a további fejlődéshez, majd a Magyar testépítő bajnok Vajas István vett a szárnyai alá. Nagyon szerettem személyi edzővel edzeni. Élettársam is személyi edző, sokáig együtt sportoltunk, majd sok évvel ezelőtt, egy nagyon ritka betegség az un. Reiter szindróma kapott el. Ez a betegség egy sok ízületi és ín gyulladás, melyet nálam egy gyomor baktérium okozott. Fél évig minden mozdulat fájt. Nem tudtam egyedül öltözni, tisztálkodni. A betegségből a gyógyulást elsősorban Kedvesem, Krisztina szakmai hozzáértése gyorsította. Gyógyulásom volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy én is segítséget szeretnék nyújtani a sport által. Én így lettem személyi edző. A tanulást a mai napig nem hagytam abba, tudásomat folyamatosan bővítem.

Végzettség: